Szerbiai kirándulás, városnézés Szabadkán

A Rákóczi Szövetség pályázati lehetőségeit már többször is sikerült kihasználnia iskolánknak. Így volt ez június 7-én is, amikor a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából látogathattunk el a Délvidék híres városába, Szabadkára, hogy a Politechnikai Iskola tanulóival együtt idézzük fel 1920. június 4-e emlékezetét és nemzeti értékeinket.

Június 7-én a nap még fel sem kelt, amikor a lelkes csapatunk már gyülekezett. Hajnali kettőkor indultunk a polgári buszmegállóból Szabadkára. Irány Budapest, majd Szeged irányában folytattuk utunkat.

Álmosak voltunk, így mindenki próbált pihenni kicsit, főleg amíg sötét volt. Körülbelül hat órát utaztunk, míg oda nem értünk a szerbiai határhoz. Sok érdekes dolgot nem láttunk útközben, hisz’ autópályán haladtunk végig, Röszkén láttunk migránsokat sátorokkal, a határ szélénél. Rövid időn belül átjutottunk az ellenőrzésen, és már indultunk is a szabadkai piacra. Kicsit furcsa volt, hogy a határnál ellenőrizték a papírjainkat, és a magyar határnál még le is kellett szállni a buszról és gyalogosan átvonulni a határon.

A piacon sok olcsó terméket találhattunk, és magyar anyanyelvű emberekkel is találkoztunk, akik segítőkészen és kedvesen álltak rendelkezésünkre. Sok időnk és pénzünk nem volt a vásárlásra, de azért néhány márkás pólót, egy kis édességet sikerült venni.

13340236_1118875254850775_2599342342551604435_o

Tíz órakor indulnunk kellett a Politechnikai Iskolába. Az iskolában nagyon kedvesen fogadtak bennünket. Lehetőséget kaptunk, hogy megismerjünk egy magyar tagozatos osztályt. A programunk következő részeként előadtuk a nemzeti összetartozásról szóló szerény műsorunkat. Iskolánk tanulói verseltek, táncoltak, citeráztak. A műsor után kötetlen beszélgetés következett, közben a vendéglátók által biztosított pogácsát és édes sütiket eszegettük.  Tanáraink az igazgató úrral beszélgettek, aki nagyon vendégszerető volt.

13392185_1118875344850766_2913797870065745811_o

Az iskola után városnézés következett, két szabadkai tanuló vezetett körbe minket a város nevezetességinél, amelyek elképesztőek és látványosak voltak.  Első állomásunk a városháza előtti gyönyörű szökőkút volt, amely királykék színben pompázott. Itt rengeteg képet készített az egész csoport. Legszívesebben lehúztuk volna a cipőnket, és kicsit lehűtöttük volna magunkat a jó hideg vízben. Következő látnivalónk a szabadkai városháza volt, amelynek szecessziós szépségét kívül és belül is megtekinthettük. Belépve vörös szőnyeggel borított előtér fogadott minket – az idegenvezető viccelődött is, hogy csak a mi tiszteletünkre terítették le. Beengedték a csoportot az ülésterembe is, ahol rengeteg fényképet készítettünk – többek között a pulpituson is, ahová engedéllyel léphettünk fel. Az ülésterem pompájában és nagyságában a budapesti parlamentet idézte számunkra. Nagyon egyedi és nagyon szép volt.

13391487_1118876191517348_2616459786369739197_o

13415684_1118881774850123_3722391740712868245_o

Némi erőfeszítéssel a városháza kilátótornyába is felmentünk – az egykori tűztoronyba –, ahonnan az egész várost be lehetett látni, és még a közeli országokig is elrévedhetett tekintetünk. Mindösszesen hatemeletnyit mentünk, de lihegve értünk fel.

13422443_1118883524849948_2025815279971989556_o

A városnézést a két tanuló vezetésével folytattuk, meglátogattuk a híres könyvtárat, a színházat és a székesegyházat. A tanulók érdekes és fontos ismereteket osztottak meg velünk a városról és a nevezetességekről. Felkerestük a ferencesek templomát, onnan átsétáltunk egy zsinagógához, melyet most újítottak fel, így régi pompájában tündököl.  Séta közben hangulatosabbnál, hangulatosabb parkokon, vendéglőkön sétáltunk át. Nagyon szívesen leültünk volna egy fagyira vagy üdítőre, de sajnos nem volt idő rá.

13411619_1118887178182916_8679656872031938224_o

Felkerestük a Kosztolányi-szobrot, és tiszteletünket tettük: koszorút helyeztünk el a talapzaton.  Láthattuk azt a gimnáziumot, ahova még Kosztolányi is járt, innen tanácsolták el annak idején. A belvárosi séta végére csapatunk már nagyon elfáradt, hisz’ nagyon meleg volt, és keveset is aludtunk. A város nagyon szép, sajátos hangulata van. Úgy lett volna igazán jó, ha legalább két napra jövünk, mert így nem volt idő arra, hogy mindent részletesen megnézünk.

13403801_1118883874849913_3928070221645169146_o

A sétát az iskolában fejeztük be. Elköszöntünk a tanulóktól és ezt követően továbbindultunk buszunkkal Palicsra. Palics egy üdülőövezet, legfőbb látványossága a tó, de számtalan vendéglő, nyaraló található itt. Mindenek előtt megnéztük a tavat, majd bementünk az állatkertbe. Ott rengeteg különböző élőlényt csodálhattunk meg: köztük voltak hüllők, ragadozók, szárnyasok, emlősök. Nagy sikere volt a zsiráfoknak, a majmoknak és az elefántnak, de a kis teknősök is sokak érdeklődését felkeltették.

13392222_1118888521516115_148539947975109702_o

Az állatkert környezte is különleges volt. Számtalan tó, sziklakert, virágos ágyás díszítette, sorra készültek a fényképek. A társaság egy része hamarabb befejezte a látogatást, és vízibiciklizni ment. A tónál olcsón lehetett biciklizni, ami nagy élmény volt ezen a nagy területű tavon. Sajnáltuk, hogy nem volt több időnk, hogy mást is kipróbáljunk, hisz volt bringóhintó is, csónak is.   Az állatkert bejáratánál szuveníreket tudtunk vásárolni a családtagjaink és barátaink számára; gyakorlatilag felvásároltuk a névvel ellátott kulcstartókat és karkötőket.

Eljött a hazaindulás ideje, kifáradva és álmosan utaztunk haza. Útközben mindenki felébredt, és beszélgettünk, viccelődtünk, a hosszú út alatt még játszottunk is. Többször megállt a busz, kicsit kinyújtóztattuk, megmozgattuk lábunkat, testünket. Végül éjfél körül érkeztünk vissza Polgárra.

Szerintünk remek egy kirándulás volt, sok dolgot sikerült megnéznünk, amit soha nem felejtünk el, és sok élményt gyűjtöttünk. Reméljük, máskor is visszajöhetünk még ide.

Ádám Dóra, Bacsa Vivien, Humicskó Eszter, Molnár Zsófia, 9. A

Hozzászólások lezárva.