Megemlékezés az Ipolyságban október 23-áról

Még sötét volt, mikor megérkezett értünk szeretett sofőrünk, Kornis Imre „Lucifer” nevű buszával. Izgatottan szálltunk fel és foglaltuk el helyeinket, és már indultunk is.

Az utazás hosszú volt, de közben beszélgettünk, nevetgéltünk, így gyorsan eltelt az idő. A határhoz érve sokan izgatottak voltak, hiszen nem jártak még külföldön. Kissé csalódottan vették tudomásul, hogy itt már nincsenek határőrök, nincs okmányellenőrzés, de még meg sem kell állni. Minek kellett hozni akkor a személyigazolványt? – kérdezték.

A határt átlépve, már pillanatok múlva meg is érkeztünk első úti célunkhoz, Ipolyság városába. A múzeum oldalfalán található Rákóczi emléktábla alatt megtartottuk október 23-ai megemlékezésünket. Az elhelyezett koszorúval tiszteletünket fejeztük ki mindazokért, akik a történelem folyamán segítették a magyar népet.

A rövid műsor után a város felfedezése következett. Megtekintettük a zsinagógát, mely már nem eredeti szerepét tölti be, hanem kiállító és hangverseny teremként funkcionál. Utunkat a helyi múzeumban folytattuk. Megtudtuk, hogy a helyi lakosok nagyon támogatják a múzeumot, hiszen nem telik el nap, hogy valaki ne hozzon be valami olyan tárgyat, mellyel még jobban ki tudják egészíteni a város történelmét bemutató tárlatot. A kiállítási anyag nagyon gazdag és érdekes volt. Tárlatvezetőnk nagyon elkötelezett volt ebben a témában és lelkesen, mindenkit magával ragadóan tudott mesélni a tárgyakról. A város történetén túl megismerkedtünk a néprajzi szokásokkal is.

Az idő rövidsége miatt sajnos utunkat tovább kellett folytatni, második megállóhelyünk Balassagyarmat volt. A városnézést a főtéren kezdtük, ahol a helyi szakképző iskola kívülről gyönyörűen felújított épületébe mentünk be. Az iskola folyosójáról jó rálátás volt a helyi börtönre. A börtön látványa innen kívülről is nagyon elrettentő volt. A rácsok és szögesdrót mindenkit elgondolkodtatott, milyen lehet így élni.

Ipolyság1

A város nevezetességinek megismerését a Palóc Múzeumban folytattuk. Balassagyarmat a palóc vidék egyik központja volt, a helyi múzeum ennek állított emléket. A kiállítás során megismertük a palóc nép életét a bölcsőtől a sírig. A Városi Képtár megtekintésével folytattuk a városnézést. Itt a helyi festők által készített képek vannak kiállítva. A régóta várt programelem a szabadprogram következett. Sajnos megérkezett az eső, így ez a kedvünkre is hatással volt.

Ipolyság2

Hátravolt még az a település, melyet a palóc föld királyának lehetne nevezni, Hollókő. A településre megérkezve az Ófaluval kezdtünk el megismerkedni. Kevés ilyen hely van az országban, ahol olyan érzésünk van, mintha visszamentünk volna az időben. Nem véletlen, hogy a világörökség részének nyilvánították. A hangulatos házakat végigjárva, megismerkedhetünk a különböző ősi mesterségekkel. Elindultunk haza, de a jókedv azért határtalan maradt. Molnár Imike, nagy citerásunk zenélt nekünk, mi pedig énekeltünk. Köszönjük a Rákóczi Szövetségnek, hogy ismét lehetővé tették iskolánk tanulói számára, hogy eljuthattak egy határon túli településre, megismerhettek itt élő magyarokat is, látva azt, hogy milyen nagy magyarságtudattal rendelkeznek az itt élők.

 

Gulyásné Lovász Mária

DÖK segítő pedagógus

Hozzászólások lezárva.