Kirándulás Nagyváradra

Nemzeti emléknapjaink megünneplése mindig is fontos volt számunkra. Nagyon sok szép élményben lehetett már részünk az évek során, amikor megtekinthettünk egy-egy szép előadást. A mostani megemlékezésünk azért volt különleges, mert egy határon túli középiskola diákjaival közösen ünnepeltünk, s ez mindenképpen maradandó élményt nyújtott.

Kirándulásunkat a Rákóczi Szövetségnek köszönhettük. Sikeresen pályáztunk az általa kiírt, „Március 15-i Diákutaztatási Program 2016” elnevezésű projektre, majd hozzákezdhettünk a szervezéshez. Keresnünk kellett egy olyan határon túli iskolát, mely befogadó nyilatkozatot bocsátott a rendelkezésünkre, és vállalkozott rá, hogy velünk együtt ünnepelje meg a forradalom és szabadságharc ünnepét.

2016. március 16-án, egy szerdai napon gyülekeztünk, hat óra előtt pár perccel. Mindenki izgatottan szállt fel a buszra, majd megkezdtük utunkat Nagyvárad felé. Nagyon hosszúnak tűnt az utazásunk, hiszen mindig valami „lassítóba” ütköztünk. Debrecenben mindig piros lámpát kaptunk, és a reggeli csúcsforgalomba is belecsöppentünk, óriási dugóba keveredtünk. A határ előtt pedig több száz kamion torlódott fel, de egy rendőrautó segítette az előrehaladásunkat.

Nagyvárad 2

Az Ártánd-Bors határátkelőn hagytuk el az országot, a határállomáson a határőrök alaposan átvizsgálták az okmányokat, és jó szórakozást kívántak kirándulásunkhoz. A gyerekek izgatottak voltak, hiszen nagy többségük még sohasem hagyta el Magyarországot, sőt akadtak olyanok is, akik saját lakóhelyükön kívül szinte alig voltak máshol. Nagy élmény volt számukra. Pár perc utazás után megérkeztünk úti célunkhoz, Nagyváradra, a Colegiul Tehnic “Andrei Saguna”-ba.

Ennek az intézménynek két telephelye van, először a gyakorlati telephelyre mentünk, ahol nagy-nagy szeretettel várt minket az iskola igazgatónője, valamint az aligazgatónő. Gyors bemutatkozás és köszöntés után diákjaink megismerkedhettek az ott folyó szakmai képzésekkel. Bemutatásra kerültek a különböző műhelyek: fodrász-, varró-, asztalos-, mechanikai, villamossági, elektrotechnikai, faipari termékek előállítása, az autószerelő, szakács, pincér szakterületek. Az aligazgatónő és egy gyakorlati oktató részletesen beszélt a különböző szakmákról, a diákok munkáiról. Megtudtuk, hogy a műhelyeket nemrég többmilliós pályázati projektből újították fel, így azok nagyon modernek, korszerűek, jól felszereltek. Nagyon sok hasonlóságot véltünk felfedezni a magyar szakképzés és a román szakképzés vonatkozásában: belső gyakorlati helyek, külső cégeknél történő foglalkoztatás stb. Az asztalosműhelyben látottak nagyon megfogtak bennünket: a biztosított alapanyagokból a tanulók maguk készítenek tanulópadokat, melyeket különböző iskolák vásárolnak meg, így a diákok a gyakorlatban ismerik meg a szerszámokat, s különböző munkafolyamatokat végeznek, mint pl.: mérés, szabás, csiszolás, hegesztés, festés, csavarozás, összeszerelés stb. A műhelylátogatások után vendéglátóink kedveskedtek egy kis fánkkal, üdítővel, mely igazán nagyon finom volt. Ezek után átmentünk a főépületbe – ahol az elméleti oktatás folyik –, a közös megemlékezésünk helyszínére. Előkészültünk műsorunk bemutatásához, majd a köszöntő és bevezető beszédek után kezdődött el az ünnepi megemlékezés. Először vendéglátóink adtak elő egy prezentációt az ünnep kapcsán, majd intézményünk ünnepi műsora következett. Alkalomhoz illő ruházatba öltözött diákok töltötték meg az előadótermet. Áhítattal, jóleső belső borzongással néztük a diákok március 15-ei műsorát. A monológok, párbeszédek, a dalok, a tánc teljesen újszerű köntösben adták vissza, mit jelent a szabadság, a hazaszeretet.

A műsor után körbevezettek bennünket az iskolában. Az épület hatalmas volt, helyismeret nélkül hamar eltévedtünk volna benne. Szokatlan volt számunkra, hogy itt az osztályzás 1-től 10-ig történik, az érettségi és szakmai vizsgák rendszere is teljesen más, nehezebb, mint a magyarországi iskolákban.

Nagyvárad

Kísérőink, Ildikó és Csilla először a székesegyházat mutatták meg nekünk. Az épület külsejét most újítják fel, de a bazilika belsejét, a kertjét megcsodálhattuk. Információt szerezhettünk a különböző vallási kultúrákról, hiszen ebben a városban fellelhetők az ortodox, a zsidó, a római katolikus, a görög katolikus, a református egyház hívei is.

Kirándulásunk második állomása a nagyváradi vár felkeresése volt. Ezt az építményt is nemrégiben újították fel, nagyon hangulatos történelmi emlékhely és kulturális események színtere. A várlátogatás után sétáltunk Nagyvárad belvárosában: végigmentünk a December 1-je sétányon, a parkon, a garasos gyaloghídon, mely a Körösön ível át, láttunk több, szecessziós stílusban épült, káprázatos épületet. A püspöki palota, a Nagyváradi Állami Színház, a polgármesteri hivatal és számos épület szépsége ámulatba ejtett mindenkit.

Az emlékezet koszorúját Szacsvay Imre szobránál helyeztük el. A szobor felirata: „Csak egy tollvonás volt a bűne.” Szacsvay Imre 1848-ban Váradolaszinak és Újvárosnak volt országgyűlési képviselője, és mint a függetlenségi nyilatkozat szövegezőjét és aláíróját 1849-ben őt is kivégezték.

A város feltérképezése után az állatkertbe mentünk, itt búcsúztunk el kísérőinktől, akiknek nagyon hálásak vagyunk, mert fogadtak bennünket, és egész napjukat ránk áldozva mutatták be ennek a gyönyörű városnak a nevezetességeit. Abban a reményben búcsúztunk el, hogy ha lehetőségünk adódik, újból ellátogatunk hozzájuk, és természetesen mi is szívesen látjuk őket, kapcsolatunkat a továbbiakban is ápoljuk. Biztattuk őket pályázatírásokra, hogy lehetőséget kapjanak magyarországi iskolákkal való kapcsolattartásra, közös megemlékezésekre.

A fáradt diákokat felfrissítette az állatkerti látogatás, az állatok látványa elfeledtette velük kimerültségüket.

Nagyon elfáradva, de rengeteg élménnyel gazdagodva indultunk haza. Az utazásunk során beszélgettünk a nap eseményeiről, a tapasztalásokról. Felejthetetlen volt számunkra ez a nap, sokáig fogunk még róla beszélgetni. Köszönjük, Rákóczi Szövetség!

 

Agócs Zsoltné

Hozzászólások lezárva.