Mint minden reggel ez a nap is a korán keléssel kezdődött, mert a vonat nem vár. Tiszaújvárosból indultunk. Az oda úton is már nagyon jó volt a hangulat, voltak könnyű beszélgetések és nagy nevetések. Budapestre érkezés után már csak a helyjegyeket kellett megvenni aztán már mentünk is utunk következő állomására a Hadtörténeti Múzeumba. Itt megcsodáltuk történelmünk csodás relikviáit. Érdekes volt a kiállítás fegyvergyűjteménye, mely 50 ezernél több kézi-és gépfegyverből és egyéb haditechnikai eszközökből és mintegy 300 db teljes hadi öltözetből áll. Mindez csak kis része az egész tárlatnak. Utunkat tovább folytatva. második megállónk a Magyarság Háza volt, ahol bemutatták kultúránkat, találmányinkat és a magyar nyelv szépségét. A kiállítást sok érdekes játék és feladat tette élmény dússá. Miután tervezett programunk véget ért még maradt időnk is a vonat indulásáig, így az Aréna plázában nézelődtünk. 18 órakor indult a vonatunk haza. Haza úton is mindenkinek remek hangulata volt. A vonaton sikerült ihletet kapnom egy vers megírásához, melyet itt lehet olvasni. Hazaérve elköszöntünk egymástól és örültünk, hogy részt vehettünk ezen a feledhetetlen csodás kiránduláson.
A vers, amely a vonaton íródott:
Sötét angyal
Sötétségbe burkolt
Fekete angyal,
Sötét éjszakában
Gyönyörűen szárnyal.
Vörösen tüzelő
Szépséges hajad,
Stílusod látványod
Elmémben marad.
Szótlanul nézlek
Szívem érted ég,
9 macska életedben
Mindig boldog légy.
A vadmacska
Oly csodás lény,
Ha másba nem is
Önmagadba higgy.
Ha kételkedsz
Úgy lélegezz is,
Bárhogy döntesz
Mindig jó lesz így.
Sötét szívemet
Fehérbe varázsold,
Sötét napjaimat
Veled elhagyhatom.
Sötét álmomban
Rózsaszín ködben,
Sötét az angyal
Fehér lett a szívem.
Dobos Antal
12/B