Határtalanul! Nagykárolyban


 

Iskolánk 22 tanulója a HATÁRTALANUL! program keretében lehetőséget kapott, hogy 5 napot töltsön Nagykárolyban. A cél, hogy a nagykárolyi Simion Barnitui Szakképző iskola diákjaival közösen megismerkedjenek a város és környékének nevezetességeivel, és ebből egy kiadványt, illetve weblapot készítsenek közösen.

Az utazást megelőzően, már a két iskola tanulói Polgáron találkoztak, hasonlóan 5 napig voltak nálunk a diákok az ősz folyamán.

HAT-16.02-0054-013-Polgár, templom

A találkozásra már mindkét iskola diákjai nagyon vártak, hisz jó barátságok, sőt még szerelmek is alakultak ki az első találkozás során.

HAT-16.02-0054-015-Polgár Kálvária

Izgatottan várták, hogy mikor fogunk megérkezni. Rövid üdvözlés után a város felfedezésére indultunk. Első állomásunk a legfőbb nevezetesség a Károlyi Kastély volt. A kastélyt nemrég újították fel, így régi pompájában díszeleg. A belső tér után a gyönyörű parkot is bejártuk, körbejárva a csodálatos platán fát, amely már több száz éves lehet, majd a Lovarda udvarán Utunkat a városban lévő emléktábláknál, szobroknál folytattuk. Felkerestük a Petőfi szobrot, Kaffka Margit szülőházat.

Estére már mindenki elfáradt mire elfoglaltuk szállásunkat az iskola kollégiumában. Mire besötétedett már mindenki felébredt, és hajnalig jókat beszélgettünk, és nevetgéltünk.

Reggel az ébredés nehezen ment, de indulni kellett. Az aznapi úticélunk Avasfelsőfalu volt. Megérkezve, mintha a Hupikék törpikék birodalmába érkeztünk volna, pedig csak XVII. századi házak voltak kiállítva. Bejárva a skanzent sok érdekes dolgot láttunk, így például egy „mosógépet”, melyet a patakra építettek, s főleg szőnyeg mosásra használják. A környékbeliek még a mai napig ide viszik a szőnyegüket kimosatni. Kár, hogy tőlünk olyan messze van, mert mennyivel egyszerűbb lenne így takarítani!

Utunkat Szaploncára folytattuk. Kicsit morbid, hogy a temető a falu nevezetessége, de itt különleges fejfákat helyeznek el. Az időjárás sajnos nem kedvezett, mindenki nagyon fázott, így kevés időt töltöttünk itt. A károlyi diákok fordították számunkra, hogy mi van a fejfákra írva. Érdekes és sok esetben vicces felíratok készültek.

HAT-16.02-0054-045-Mezőkövesd-Takács István Múzeum

A napot Máramarosszigeten folytattunk, ahol a Terror házát néztük meg. Rövid ismertető után mindenki önállóan járhatta be a valamikor börtönként működő múzeumot. Sajnos magyar felíratok nem voltak, így nem értettünk mindent.

Mire hazaértünk, már a románok által készített jellegzetes étel a miccs várt bennünket. Nagykárolyban és környékén sok sváb származású ember él, akik magukkal hozták jellegzetes ételüket a strudlit. Ez egy lekvárral vagy krumplival, túróval töltött, a mi csörögénkhez hasonló desszert. Mindenki degeszre ette magát a sok finomságból.

A harmadik napot Nagybányán a Planetáriumban kezdtük. Az előadó magyarul nem tudott, de az egyik tanuló szinkrontolmácsolt. A meleg, a sötét, a kényelmes székek, és a napok óta kevés alvás miatt, többen elszundítottak. Jót derültünk, amikor felkapcsolták a világítást és még akkor sem ébredtek fel. Innen Petőfi nászútjának helyére, Koltóra utaztunk. A Teleki kastély nagyon leromlott állapotban van. Az érzés, amit itt megéltünk feledhetetlen. Ott állni és járni, ahol előttünk nagy költőnk, Petőfi is volt közel 200 éve nem mindennapi. Láttuk ugyanazt a táját, amiről ihletet kapott néhány verséhez. Megérintettük azt az asztalt, ahol a Szeptember végén című versét is írta. Nem mindenkinek adatik meg ez a lehetőség!

A nap gyorsan elszaladt, s már izgatottan vártuk a negyedik napot. Ekkor Erdődre utaztunk. Az erdődi várat most újították fel. Meg tudtuk nézni, hogy hol kötött házasságot Petőfi és Szendrei Julia A kápolna, ahol mindez történt, ma üresen áll, de az oltárt is láthattuk, igaz nem itt, hanem a püspöki palotában, ami Szatmárnémetiben található. A palota gyönyörű, az idegenvezetőnk pedig nagyon elhivatott személyiség volt. A palota levéltárosa, aki számára az itteni munka, mint hobby jelenik meg.

Az idő gyorsan telt és csomagolni kellett. Az utolsó nap következett. Adyfalvára utaztunk, ahol Ady szülőházát és egykori lakhelyét kerestük fel. Örültünk, mert neves magyarjaink emlékhelyeinek nagy része már fel van újítva és odafigyelnek rá.

A délután hamar elérkezett és búcsút kellett venni egymástól. Nem is volt ez annyira könnyű. Nem is gondoltuk, hogy ennyire mély barátságok fognak születni. Nemcsak a diákok, hanem a kísérő nevelők között is.  Nagyon jó volt ez a két hét együtt, és folytatjuk, hisz a Nemzeti Összetartozás Napját,  június 4-ét már együtt ünnepeljük Polgáron és Nagykárolyban is.

Hozzászólások lezárva.