A Felvidékről kitelepítettek emléknapja – 2016. április 12.

Iskolánk, a BSZC József Attila Gimnáziuma és Szakképző Iskolája egy különös módját választotta a Felvidékről kitelepítettek emléknapjáról szóló megemlékezésnek.

Tanulóink számára vetélkedőt szerveztünk. A rendezvényre ötfős csapatok jelentkezését kértük. A tanulók előzetes feladatokat kaptak: választaniuk kellett egy alkalomhoz illő verset, melynek előadását be kellett gyakorolniuk, valamint készítettek egy PowerPoint-os bemutatót maximum 3 perc terjedelemben, melyben ismertették a megemlékezéshez kapcsolódó történelmi eseményeket.

FElvidék 2

A rendezvény előtti napon a kapott támogatásból bevásároltunk, és két csapatnyi tanulóval főzésbe kezdtünk. Vidám hangulatban készültek a saláták (franciasaláta, burgonyasaláta, zöldségsaláta, káposztasaláta), a finomabbnál finomabb húsok (sült csirkecomb, göngyölt máj, aszalt szilvás hús, fasírt, hústorta). Közben jókat beszélgettünk, s a közösségi szolgálatos órák is teljesítődtek.

Elérkezett április 12-e délutánja, a megemlékezés napja. A csapatok izgatottan foglalták el a küzdőteret. A rövid köszöntő után közösen megnéztük a Magyar kálvária című dokumentumfilmet. Végignézve az arcokon láttuk, megérintette a gyerekeket a film tartalma. A kitelepítettek elbeszélése, elcsukló hangja iránt senki sem tudott közömbös lenni.

A megrázó film után kezdetét vette a versengés. Az első feladat a választott vers előadása volt. Többen ugyanazt a verset választották, s kicsit meg voltak ijedve, hogy akkor ezt hogyan is fogja a zsűri értékelni, de hát ez csak nekik jelentett problémát.

Második feladatként az elkészített PowerPoint-os bemutatókat kellett előadni. A zsűri értékelte a tartalmát, az előadásmódját, a kivitelezését. Jobbnál jobb munkák születtek. Volt olyan csapat, amely a bemutató elkészítése mellett még arra is figyelt, hogy alkalomhoz illően ünnepi ruhában jelent meg, és az előadást a csapat tagjai közös énekkel zárták. Megható és szép volt.

A délután következő feladata egy totó kitöltése volt, majd egy Magyarország-vaktérkép következett, melyen be kellett jelölni tíz olyan magyar és felvidéki települést, melyet érintett a kitelepítés. Ez kicsit már nehezebben ment, hisz’ sok egymáshoz közeli település szerepelt a feladatban.

A verseny hogy izgalmasabb legyen, utolsó feladatként kártyalapokat kellett húznia minden csapatnak. A szerencsének köszönhetően vagy egy kérdést kaptak, melynek megválaszolása esetén a kártyán szereplő pontszámot kapták, vagy kérdés nélkül is szerezhettek pontot a nyert felirattal, de el is veszíthettek a nem nyert felirat kihúzásával. Nem volt mindenki szerencsés, de hát ilyen az élet.

Felvidék 3

Amíg a zsűri az eredményeket összesítette, mi emlékfákat ültettünk. Településünkön, Polgáron nincs semmilyen emléktábla, szobor, emlékhely, ahol tiszteletünket tudtuk volna tenni ebből az alkalomból, így arra az elhatározásra jutottunk, hogy emlékfákat ültetünk. Ez az esemény a későbbiekben több szempontból is jó lesz: egyrészt ezentúl lesz hol megemlékezni a Felvidékről kitelepítettekről, másrészt iskolánk tanulói is emlékezni fognak arra akár évek múltán is, hogy azokat a fákat még ők ültették. Természetesen – és nem utolsó sorban – iskolai környezetünket is szépíthettük a faültetéssel. A megemlékezésen résztvevők az iskola elé vonultak, s a vállalkozó fiúk elültették a fát, miközben egy kislány verset olvasott.

Felvidék 4

Időközben egyre izgatottabbá vált mindenki, hiszen vártuk, milyen döntést hoz a zsűri. Ezt hamarosan meg is tudhattuk. A zsűri elnöke, Vigh Lilla, iskolánk volt diákja ismertette az eredményeket, és kiosztották az okleveleket és a hatalmas ajándékcsomagokat. A legjobb eredményt a 11/B osztály csapata érte el. Volt nagy öröm, hisz’ nekik még soha nem sikerült egy vetélkedőről sem első helyezéssel távozni. A gondos felkészülés meghozta gyümölcsét.

A délután hamar eltelt, de azért a hasunk jelezte, hogy közeledik az este. A gondosan feltálalt ételek láttán mindenki megéhezett, majd jóízűen falatozott. A terített asztal gyorsan lecsupaszodott, s teli hassal, életre szóló élményekkel tértünk haza.

Köszönjük, Rákóczi Szövetség!

Gulyásné Lovász Mária

Hozzászólások lezárva.